Pedikuluscsavar-elhelyezési technikák nyaki, mellkasi és ágyéki gerinc esetén

A pedikuluscsavar-instrumentálás alapvető sebészeti készség a gerincsebészetben, és az egyik legfontosabb technika, amelyet a fiatal sebészeknek elsajátítaniuk kell. Tekintettel a thoracolumbalis pedikulusok egyedi anatómiai jellemzőire és a szomszédos struktúrák összetettségére, a vonatkozó eljárási részletek és technikai árnyalatok alapos ismerete kritikus fontosságú.

(I) Mellkasi gerinc

A kocsánycsavarok behelyezése alapvető készség a gerincsebészetben. A háti gerinc esetében a cephalad-caudadis belépési pontot általában a harántnyúlvány felső és középső harmadának találkozásánál, vagy a harántnyúlvány felső határánál választják ki. A mediális-laterális belépési pont általában a kisízületi ízület laterális határánál található.

A cikk egy új módszert mutat be a mediális-laterális belépési pont meghatározására, amelyet „ventrális lamina és felső ízületi fasett módszernek” neveznek. Konkrétan a mediális-laterális belépési pontot a háti csigolya felső ízületi fasettájának (SAF) középvonalától 2-3 mm-rel laterálisan választják ki. Az anatómiai variációk miatt azonban ez a lokalizációs módszer 0,43%-os kockázattal jár a gerincvelői csatornába jutásra.

A háti lamina ventrális kérge viszonylag vastag és erős; ennek eredményeként a kocsányszonda természetes módon vezetődik a kocsányba, jól pozícionált csavarpályát hozva létre.

A cikk említi a Lenke és munkatársai által 2004-ben javasolt cephalad-caudad belépési pont módszert (amelyet a szerző a gyakorlatban nagyon megbízhatónak talált):
- T7, T8, T9: a harántnyúlvány felső határának és a fasettízületnek a találkozásánál.
- T1, T2, T3, T12: a harántnyúlvány középpontjánál (T12 esetén a nyereg alakú bemélyedés középpontját kell választani).
- T6, T10: kissé a harántnyúlvány felső-középső harmada felett.
- T4, T5, T11: a harántnyúlvány felső-középső harmadában (a harántnyúlvány gerincén; a T11 néha nyereg alakú szerkezettel is rendelkezik).

A szerző által gyakran használt módszer a cephalad-caudadis belépési pont meghatározására a következő: T7, T8 és T9 esetén a harántnyúlvány felső határát kell választani; minden más szinten a harántnyúlvány gerincét. T11 és T12 esetén, ha nyeregszerkezet van jelen, a belépési pont közvetlenül a nyereg bemélyedésénél található.

(II) Nyaki gerinc

Az atlasz (C1) esetében három hagyományos módszer létezik, amelyek lényegében hasonlóak a mediális-laterális belépési pontjukat tekintve. A cephalad-caudadis belépési pont technikánként változik, de a csavarpályák nagy része a laterális tömegen belül halad, egyes pályák pedig vagy átszelik a hátsó csigolyaívet, vagy teljes egészében abban fekszenek.

A C2-es szegélyű kocsánycsavarok behelyezésekor a kocsány mediális szélének feltárása és a csavar közvetlen vizualizáció alá helyezése a legbiztonságosabb és legmegbízhatóbb megközelítés. A C3–C6-os szegélyű kocsánycsavar-technikák nehezebben elsajátíthatók, és nagymértékben függenek az egyéni anatómiai variációktól.

Az oldalsó tömeg csavarjainak bevezetési pontja lehet az oldalsó tömeg középpontjában, kissé mediálisan, vagy 1 mm-rel a középpont felett vagy alatt. A bevezetési pont nem egyetlen pont, hanem egy biztonságos zóna.

(III) Ágyéki gerinc

Az ágyéki csigolyacsavarok oldalirányú szöge körülbelül 20°–30°. A gyakorlatban ezeket a számértékeket nehéz pontosan követni; hosszú távú gyakorlást igényelnek, és elegendő a szög általános ismerete.

A tapintási visszajelzés nagyon fontos. Amikor áthaladunk a kocsány szivacsos csontján, szemcsés, homokszerű érzést érezhetünk. Emellett „szívás” érzése is van, vagyis a szonda „megragadása” a csontban. Egy hasznos hasonlat: vegyünk egy marék homokot vagy kölest a kezünkbe, és helyezzünk egy fémrudat az ujjaink közé – ez az érzés.

Néhány kép Lei Wei professzor „A gerinc belső rögzítőrendszereinek atlasza” című könyvéből származik.