Külső rögzítés (egyszerű humeruscsont-törés, spirális törés)

1. Általános megfontolások

Moduláris külső rögzítés elvei

A moduláris külső rögzítő készülék ideiglenes használatra optimális. Gyorsan alkalmazható, intraoperatív röntgenfelvétel nélkül, és később is beállítható.

A külső rögzítés részleteit a moduláris rögzítők alkalmazásának alaptechnikájában írják le külső al rögzítő①②.

Az alábbiakban a humerus szár speciális megfontolásait ismertetjük.

A külső rögzítés tipikus alkalmazási helyzetei

Két tipikus helyzet van, amikor külső rögzítőt alkalmaznak humerus szár törések kezelésére:

• Többszörös sérüléssel (polytrauma) küzdő betegek, akiknél a végtagok több sérülése is fennáll

• Súlyos humerus-sérülések, beleértve a kiterjedt lágyrészkárosodást ideg- és érsérüléssel vagy anélkül
  

Mindkét esetben a beteg általában fekvő helyzetben van.

Megjegyzés az ábrákhoz

Ebben a kezelési lehetőségben általános törési mintázatok illusztrációi jelennek meg négy különböző típusban:

A) Nem redukált törés

B) Redukált törés

C) Redukált és ideiglenesen rögzített törés

D) Véglegesen rögzített törés

2. A beteg előkészítése és a műtéti megközelítés

Betegek pozicionálása

A fekvő helyzetben lévő beteg a külső rögzítéshez ajánlott testhelyzet.

A tengerparti szék és a oldalsó testhelyzet is használható.

Megközelítés

Mint minden hosszú csont esetében, a tűk elhelyezésére biztonságos zónák határozhatók meg. A tipikus sürgősségi helyzetben a beteg háton fekszik. Ezért a humerus distalis harmadának biztonságos zónája nem praktikus.

3. Tű bevezetése (humerus törzs)

Tű elhelyezése

A humerus áthidalásához két tűt helyeznek el a törés proximális és distalis oldalán. Proximálisan azokat anterolaterálisan vezetik be. Ügyelni kell arra, hogy ne sérüljön meg az axillaris ideg vagy a biceps hosszú feje.

Distalisan a tűket laterálisan lehet elhelyezni. Ebben az esetben a sugárideg sérülésének kockázata nagyon magas. A sugárideg sérüléseinek csökkentése érdekében ajánlott olyan metszéseket készíteni, amelyek elegendően nagyok ahhoz, hogy a sugárideget tapintással és/vagy közvetlen látással azonosítsák (nem szúró metszések). Lehet, hogy jobb egyetlen metszést alkalmazni mindkét tű bevezetéséhez.

Tanács: A metszés méretének minimalizálása érdekében, ugyanakkor a distalis töredékben megfelelő rögzítés elérése érdekében hasznos a tűk divergens irányban történő bevezetése.

Lágyrész-szétválasztás

A bőr szúrásos metszete után végezzen éles szétválasztást a lágyrészekből ollóval a csontig. A fúróhüvelyek trocarral történő használata megakadályozza az izmok, érrendszeri és idegi struktúrák károsodását.

4. Utógondozás

Tűbevezetési hely gondozása

Megfelelő tűbevezetés

A posztoperatív szövődmények megelőzése érdekében a tűbevezetés technikája fontosabb bármely tűgondozási protokollnál:

• A tűk megfelelő elhelyezése (lásd biztonságos zónák), kerülve a szalagokat és inakat, pl. a tibia elülső oldala

• A tűk megfelelő bevezetése (pl. irány, mélység), elkerülve a hő okozta nekrózist

• A bőrmetszetek meghosszabbítása a tűbevezetési hely körüli lágyrész-feszültség enyhítésére (lásd a bőrmetszetek ellenőrzése és kezelése)

Tűgondozási protokoll

A szakértők világszerte különféle utógondozási protokollokat javasoltak a tűcsatorna-fertőzés megelőzésére, ezért itt nem adunk meg szabványos protokollt a tűhelyek kezelésére. Ennek ellenére az alábbi pontokat ajánljuk:

• Az utógondozást ugyanazon protokoll szerint kell folytatni a külső rögzítő eltávolításáig.

• A tűbevezetési helyeket tisztán kell tartani. A korpa- vagy váladéklerakódásokat el kell távolítani. A tűket sóoldattal és/vagy fertőtlenítő oldattal/alkohollal lehet tisztítani. A tisztítás gyakorisága a körülményektől függően napi vagy heti is lehet, de mértékletességre van szükség.

• A rutinszerű tűhely-kezeléshez nem ajánlott kenőcsök vagy antibiotikumot tartalmazó oldatok alkalmazása.

• A kötés általában nem szükséges, ha a seb váladékozása megszűnt.

• A tűbevezetési helyeket nem kell védettnek tartani zuhanyozás vagy fürdés során tiszta víz használata esetén.

• A beteg vagy a gondozó tanulja meg és alkalmazza a tisztítási rutint.

Tűlazulás vagy tűcsatorna-fertőzés

Ha tűlazulás lép fel vagy tűcsatorna-fertőzés alakul ki, az alábbi lépéseket kell megtenni:

• Távolítsa el az összes érintett tűt, és helyezzen újakat egészséges helyre.

• A műtőben tisztítsa meg a tűbevezetési helyeket kurettázzal és öblítéssel.

• Mikrobiológiai vizsgálatra szükséges mintákat vegyen, hogy szükség esetén megfelelő antibiotikum-kezelést lehessen indítani.

Várja meg, amíg a fertőzött tűcsatornák begyógyulnak, mielőtt áttér a végleges belső rögzítésre, különben fertőzés alakulhat ki.

Mozgásbaforgatás

A kéz és az alkar enyhe használata már akkor elkezdődhet, amint a beteg ezt elviseli; óvatosan járjon el, ha a tűk a könyök közelében helyezkednek el. A lógó karos gyakorlatokat vagy segített vállmozgásokat lehetőleg korán, a tolerancia határain belül kezdje el.

Következtetés

A műtét után 7–10 nappal ellenőrizze a sebet. Röntgenfelvételeket készítenek a redukció ellenőrzésére.

A beteget addig hetenként vagy kétévenként kell ellátni vizsgálattal és röntgenfelvételekkel, amíg a csontösszeolvadás biztosan bekövetkezik, és a mozgásterjedelem valamint az erő visszatér.

Ha a rögzítő eszközt végleges rögzítésre használják, akkor addig kell hagyni, amíg a kalusz láthatóvá nem válik, és a töréshely stabil és fájdalommentes. Ne feledje a késleltetett gyógyulás vagy a gyógyulás hiánya kockázatát, ezért figyelje a beteget, és szükség esetén fontolja meg az alternatív kezelési lehetőségeket.