Hogyan hozzuk létre helyesen a bevezetési pontot műtéti beavatkozás során intertrochanteralis törések esetén

Először egy körülbelül 2–3 cm-es kis bemetszést hoznak létre a nagy trochanter proximális oldalán, hogy megfelelő lágyrészkorridor alakuljon ki. Idős betegeknél, akiknél a csontminőség gyenge, a műtői idő csökkentése érdekében közvetlen bevezetési technikát alkalmazhatunk: először egy bevezető szúrószerszámot (awl) használnak, majd azonnal behelyezik a csavart. A cortex felnyitása során különös figyelmet kell fordítani a következőkre: ujjunkkal meg kell érinteni a nagy trochanter csúcsának mediális oldalát, majd a szúrószerszámot ujjunk irányítása szerint kell bevezetni. A szúrószerszámot szigorúan a beteg testének hossztengelyével párhuzamosan kell tartani.

Ez azonban magasabb követelményeket támaszt a beteg pozicionálásával szemben. A megfelelő pozicionálás elegendő műtői teret biztosít a sebész számára és biztosítja a sima csavarbehelyezést.

A szúrószerszámot forgó mozgással, a csontvelőcsatorna irányába illesztik be. Erő kifejtésekor figyelembe kell venni, hogy a médialis kortikális réteg keményebb, míg a laterális kortikális réteg lágyabb. Ezért az elnyitás során kifejtett erő irányát a csatorna felé, médialisan kell irányítani. A legtöbb esetben egyetlen próbálkozás is elegendő a sikeres bevezetéshez.

Miután a fluoroszkópos lokalizáció pontos volt, a clavist be lehet vezetni. Azoknak a sebészeknek, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeznek, és még nem érték el a magas szintű tapintásra alapuló intuíciót, ajánlott több fluoroszkópos nézetet – mind anteroposterior, mind laterális – használni, és az bevezetési pontot a csontvelőcsatorna iránya szerint finomhangolni, amíg az optimális nyitás elérhetővé nem válik.

Bizonyos helyzetekben – például amikor a törésvonal pontosan áthalad az bevezetési zónán, vagy fiatalabb betegeknél, akiknél jó csontminőség figyelhető meg, és a közvetlen szúró nyílás nem lehetséges – K‑dróttal vezérelt technikát javasolnak. Először egy vezetődrótot pontosan a megfelelő helyre helyeznek, majd a drótot középpontként felhasználva sorozatos fúrással növelik a bevezetési nyílás méretét.

Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a nyílásnak elegendően nagynak kell lennie. Ellenkező esetben könnyen bekövetkezhet a törés elmozdulása a csavar bevezetése során. Azonban a korlátozott műtéti tér és a csontkéreg sajátos tulajdonsága miatt – amely szerint a kéreg medialis irányban keményebb, míg lateralis irányban lágyabb – gyakran megfigyelhető, hogy a fúrás során a keményebb medialis kéreg a fúrót a lágyabb lateralis nagyverőcsont felé tereli, ami a bevezetési pont lateralizációjához vezet.

Minden sebésznek saját trükkjei vannak a lateralizáció leküzdésére:

• Egyesek szándékosan túlkorrigálnak úgy, hogy kissé medialabban kezdik a bevezetést.

• Mások segédeszközöket – például retractorokat vagy periostealis emelőket – használnak, hogy a fúróra mediális ellenerőt gyakoroljanak, és ezzel minimalizálják a laterális kortikális csont zavarását.

• Egyesek kis lemezt használnak a laterális fal védelmére, hogy az érintetlen maradjon.

• Egy másik technika a vezetődrót hegyének felfelé irányuló görbítését tartalmazza, amely a drót saját rugalmasságát kihasználva védje a laterális kortikális csontot.

Ábra: A nyitás és fúrás eszközök segítségével történő végzése a laterális fal sérülésének elkerülése érdekében.