AO sztenderd technika: Feltámasztó lemez rögzítése medialis malleolus-törések esetén

1. Elv

Mivel a csavar menetei a tibia fő testébe kapcsolódnak, a csavar feje a medialis törésdarabot a tibiához nyomja.

A csavar sima szára nem kap fogódzót a csontban.

A csavar szár hosszát úgy kell megválasztani, hogy a menetek teljesen átérjék a törésvonalat.

A feltámasztó lemez feladata a függőleges nyíróerők semlegesítése.

2. Betegfelkészítés és sebészi megközelítés

A beteg a következő módon helyezhető el:
* Hanyattfekvő helyzet
* Hanyatt fekvő „Négyes alakzat” testhelyzet

Ez a beavatkozás rendszerint mediális megközelítést igényel.

3. Redukció

A törés helyének debridementje
A ízületet láthatóvá kell tenni és meg kell vizsgálni. Távolítsa el a medialis malleolusról vagy a talusról származó csont- vagy porcfunkciós darabokat, valamint a törés széleinél elhelyezkedő összenyomódott ízületi felszíni darabokat.

Ha ízületi felszín összenyomódása áll fenn, azt gondosan emelni és redukálni kell a medialis malleolus darabjának redukálása előtt.

Anatómiai redukció
Hajtsa végre a törés anatómiai redukcióját hegyes redukciós fogókkal, ügyelve a lágyrészek védelmére.

A törés morfológiájától és a darabok méretétől függően egy nagy redukciós fogó alkalmazása egy külön, kis laterális metszésen keresztül szükséges lehet.

Kerülje a túlzott periostealis leválasztást.

Ha a medialis malleoluson sérült, szögletes törésdarab található, akkor a medialis malleolust medialis irányba lehet visszahúzni („kinyitni a könyvet”), hogy óvatosan kinyíljon a függőleges törésvonal.

A sérült „szögletes” darabot gyakran az ízületi porc alapján lehet azonosítani, amely – szükség esetén öblítés után – láthatóvá válhat.

Óvatosan emelje fel a sérült darabot egy kis emelővel, és helyezze vissza anatómiai helyzetébe.

Ezután állítsa vissza a medialis malleolust, azaz „zárja be a könyvet”.

Ideiglenes rögzítés

Helyezzen be két, 1,6 mm átmérőjű K-drótot merőlegesen a törésvonalra, kb. 1 cm-rel proximálisan a tibiotaláris ízületi vonal szintje felett.

A műtét előtti tervezés szerint a K-drótokat anterior és posterior irányban kell elhelyezni, hogy ne akadályozzák a tervezett lemez pozícióját.

Erősítse meg a visszaállítást képintenzifikációs eljárással (C-kar).

4. Rögzítés

Lemez elhelyezése

Alakítsa meg a négylyukas, egyharmad csöves lemezt, és helyezze el kézzel úgy, hogy két csavarlyuk a törésvonal közelében (proximálisan), két csavarlyuk pedig a törésvonaltól távolabb (distalisan) legyen.

Tervezze meg az első proximális csavar helyzetét úgy, hogy a törésvonal közelében legyen.

Ez a csavar a sípcsontban kell legyen, kb. 3 mm-rel a törés csúcsa felett (proximálisan).

Proximális csavar bevezetése

2,5 mm-es fúrószárral védő hüvely használatával fúrja át mindkét kortikális réteget, ügyelve arra, hogy a távoli oldalon ne fúrjon túl.

A mélységmérés után 3,5 mm-es menetvágó szerszámmal menetet vágjon mindkét kortikális rétegbe.

Helyezze óvatosan a (nem megformázott) lemezt, és vezesse be az első 3,5 mm-es kortikális csavart.

Amint ezt a csavart meghúzza, a lemez támaszként működik a distalis töredék ellen.

Ugyanazzal a technikával vezesse be a második 3,5 mm-es proximális kortikális csavart.

Distalis lag-csavar bevezetése

Fúrós hüvely használatával fúrjon egy 2,5 mm-es lyukat a törésvonalra lehető legmerőlegesebben, anélkül, hogy átjutna a távoli (oldalsó) kortexen.

Győződjön meg róla, hogy az ízületet semmiképpen sem hatolja át.

A mélységmérés után csak a belső (medialis) kortexet fúrja fel 4,0 mm-es szivacsos csontfúróval.

Helyezzen be egy 4,0 mm-es szivacsos csavart. Rendkívül fontos, hogy ennek a csavarnak a menete teljesen átérje a törésvonalat.

Helyezze be a második távoli lag-csavart ugyanazzal a technikával.

5. Posztoperatív kezelés az infra- és transzszindesmotikus boka-töréseknél

Alkalmazzon jól párnázott kompressziós kötést hátsó gipszkötéssel vagy merevítő lemezzel, és emelje fel a végtagot kb. 24 óráig a duzzanat és a fájdalom minimalizálása érdekében.

Anatómiailag helyreállított és stabilan rögzített boka-töréseknél korai aktív mozgás és enyhe részleges terhelés már az első posztoperatív napon elkezdhető.

Osteoporosisos betegeknél a terhelés bevezetését késleltetni kell.

Kövesse a gyógyulást röntgenfelvételekkel: az első vizsgálatot 1 héttel, majd havonta ismételje meg, amíg a teljes összeolvadás megerősítésre nem kerül.

Fokozatosan növelje a terhelhetőséget az egyéni tolerancia szerint.