Figyelem: Ezek a buktatók a proximális humerus-törések belső rögzítéses műtéte során

I. Nyitott redukció és belső rögzítés (ORIF) proximális humerustörések esetén

1. Elmulasztott nagyobb és kisebb tuberositas-törések

A nagyobb tuberositas (GT) törések gyakran poszterosuperior irányban elmozdulnak, és az AP röntgenfelvételeken minimálisan elmozdultnak tűnhetnek. Az impaktált kisebb tuberositas (LT) törések gyakran társulnak a váll hátsó dislocatiójával. Kérjen axillaris és scapularis Y (transscapularis) röntgenfelvételeket, és fontolja meg a CT-vizsgálatot ezeknek a töréseknek az pontos értékeléséhez.

2. A fiziológiai életkor figyelmen kívül hagyása

A műtéti döntések meghozatalakor vegye figyelembe a beteg fiziológiai életkorát (tevékenységszintjét és funkcionális igényeit). Egy egészséges, nagyon aktív idős beteg számára a műtét több előnnyel járhat, mint egy fiatalabb, egészségtelen, inaktív beteg számára.

3. Axillaris ideg sérülése

Az axillaris ideg mind a deltopectoralis, mind a deltoid-split megközelítés során veszélyeztetve van. Azonosítsa és védje az ideget a diszekció, a retractorok elhelyezése és a lemez alkalmazása során az idegsérülés elkerülése érdekében.

4. Subacromialis impingement

A GT-törések csavaros rögzítésekor a beültetett implantátumokat a tuberositas alján kell elhelyezni, hogy elkerüljük a subacromialis impingementet a váll mozgása során.

5. Magas lemez elhelyezése

A lemezes rögzítésnél leggyakoribb hiba a lemez túl magas elhelyezése a proximális humeruson. Ez subacromialis impingementet okozhat. Győződjön meg róla, hogy a lemez e komplikáció elkerülése érdekében elegendően alacsonyan helyezkedik el.

(AO Surgery Reference)

6. A metszetfelszín átfúrása

Ne fúrja át a humerust fejének ízületi felszínét. Ez növeli a csavarok ízületbe való behatolásának kockázatát, és varus-collapsust és arthritiszt eredményezhet.

7. Elégtelen tuberositas-rögzítés

A tuberositasok gyenge rögzítése rossz gyógyuláshoz, gyógyulatlan töréshez és a váll funkciójának elvesztéséhez vezethet. Használjon csavarokat, varratokat és/vagy feszítőszalag-konstrukciókat a biztonságos rögzítés eléréséhez, figyelve a csontminőségre.

II. Intramedullaris clavizáció (IMN) proximális humerus-törések esetén

1. Kortikális réteg megszakadása a csatorna-előkészítés során

A kéregáttörés a csatornaelőkészítés során ideg-ér sérülést vagy a szegélycsavar helytelen elhelyezését/migrációját eredményezheti. Használjon óvatos technikát, és kövesse a humerus természetes görbületét a fúrószerszámokkal és a fúrófejekkel.

2. Elégtelen távoli szegélycsavar-bevezetés

Győződjön meg arról, hogy a szegélycsavar elegendően mélyre kerül a távoli töredékbe/velőüregbe (legalább 5 cm-rel a törésen túl), hogy megfelelő stabilitást biztosítson. Ennek elmulasztása rontja a rögzítést, és nem gyógyuló töréshez vezethet.

3. A szegélycsavar túl kiemelkedő proximális része

Kerülje a szegélycsavar proximális részének túlzott kiemelkedését, mivel ez izomzati irritációt és subacromialis összenyomódást okozhat. Győződjön meg arról, hogy a szegélycsavar megfelelően be van süllyesztve.

4. Rosszul igazított/hibás fúrás

A fúrást anatómiai redukció és megfelelő igazítás mellett kell elvégezni. A fúrás során fellépő varus vagy transzlációs rosszul igazítás ugyanolyan deformitást eredményez majd a szegélycsavar bevezetésekor.

5. Távoli kéregáttörés

Kerülni kell a csavar behatolását a távoli humerális kortikális rétegbe, különösen osteoporotikus csont esetén. Ez iatrogén távoli humerális törést vagy fájdalmat okozhat. Ha bizonytalan, válassza a két lehetséges csavarhossz közül a rövidebbet.

6. Csavar behatolás

Kerülni kell a zárócsavarok subchondrális csontba/ízületi felületbe történő behatolását az ízületbe. Ez humerális fej összeomlásához és a csavar ízületbe történő kilépéséhez vezethet.

7. Elégtelen proximális csavarrögzítés

A proximális humerusban jobb stabilitás érdekében – különösen osteoporotikus csont esetén – inkább maximális (három–négy darabos) csavarrögzítést alkalmazzunk, mint minimális rögzítést.